2012. július 18., szerda

30 - Kézzel - lábbal

Szijasztok!
Rendesen megcsúsztam, de nézzétek el nekem!
Higgyétek el próbálok gyorsabb lenni, de van mikor nem megy. Sajnos!
Viszont a további öncsonkítást igyekszem elkerülni! :D
Remélem tetszeni fog! :) Olyat írtam amit eddig még nem... ;)
Jó olvasást!
Köszönöm, hogy vagytok!
Puszi:
Vii


Szabi szemszöge:

Az olimpiai selejtezőkre utaztunk. A válogatottnak célja volt kijutnia az ötkarikás játékokra. Három meccsből hármat meg akartunk nyerni. Elszántak voltunk. Mindenki szeme előtt Anglia képe lebegett és előttem még valami. Vagy inkább valaki. Tudtam, hogy cserbenhagytam őt, de nem tehettem meg, hogy ellent mondjak Máténak. Ha megteszem annak csak Nomi itta volna meg a levét. Azt mondta, bezáratja egy intézetbe és se én, se más nem láthatja soha többet. Bevallom őszintén, megijedtem. Meg, mert tudtam, hogy képes rá. Nem gondolkodtam rajt hogyan döntsek. Nem beszéltünk többet. Láttam mennyire fájt neki hisz az egyetlen embert veszítette el, aki közeledett felé. A többiek Máté viselkedése miatt nem akartak nyitni Nomi felé, pedig nagyon szép lány és már csak azért is keresték volna a társaságát, hogy felszedjék. Nekem is ez volt a célom, de beavatott egy féltve őrzött titkába. Abba, hogy szerelmes. Érzi, hogy az, de nem tudja kibe. Ragyogott a szeme, ahogy az ismeretlen érzésről beszélt, de mellette ott volt az a mérhetetlen szomorúság is. Meg akartam őt vigasztalni, feledtetni vele az érzést, hogy ne egy álmot kergessen, hogy éljen a valóságba, de hajthatatlan volt és bár rossz volt bevallanom, de becsültem és csodáltam azt a hűséget, amit mutat. Máté mit sem tudott húga érzéseiről. Nem törődött vele és azt se akarta, hogy más törődjön. Mindenki tudta, hogy milyen szörnyű tragédia történt a családjával, tíz évvel ezelőtt. A keresztapja szerint a kézilabda volt az, ami kirángatta a depresszióból. A csúcsig meg se állt és hamar a szegedi csapat élére került. Úgy tűnt minden rendben van és képes volt maga mögött hagyni a múltat, de aztán jött a hír, hogy Nomi nem halt meg. Túl könnyen vette, de ez csak látszat volt. Pár nappal az után, hogy hazahozta a lányt semmi nem változott. Máté ugyanúgy élte tovább az életét, mint addig, és sokszor tudomást se vett a testvéréről, akinek szüksége lett volna rá. Egy idő után rájöttem, hogy nem tudja feldolgozni, hogy visszakapta őt, hogy már nincs egyedül. Emlékszem mikor először találkoztam vele mennyire bántotta a tény, hogy bátyja nem foglalkozik vele és ezt szóvá is tette. Máté pedig úgy viselkedett vele, mint valami idegennel. És úgy beszélt róla, mint egy fogyatékkal élőről. Pedig csak amnéziás. Aztán valami történt ugyanis hozta edzésekre és meccsekre is. És bár emberek között volt nem engedte, hogy élje a saját életét. Nem értettem, hogy miért akarja ennyire elzárni mindentől és mindenkitől. És eddig, ha láthattam örültem, mert tudtam, hogy látszólag rendben van, de az utolsó meccsünk óta nem jött Mátéval, akit hiába kérdeztem nem volt túl közlékeny. Ennek alig pár napja, most pedig utazunk Svédországba. Bíztam benne, hogy elhozza és csak lesz pár percem, hogy nyugodtan beszéljek vele, de az irányító egyedül jött. Ezért eldöntöttem, hogy amint hazajövünk első dolgom lesz megkeresni Őt, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt baja…
A pénteki meccset a Macedónok ellen 28-26-ra nyertük és ezzel egy lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz. Az öltözőbe a mi örömünknek Máté üvöltése vetett véget. A levegő megfagyott és minden elhallgattunk.
- Mi az, hogy még mindig nem találod? Nem érdekel, kerítsd elő… Bánom is én… De, ha nem találod meg én esküszöm, megöllek. Azért fizetlek, hogy figyelj rá, te barom… Kerítsd elő, akár a föld alól is. – Mondta és tisztán látszott rajt az őrület.
- Mi történt? – Kérdeztem. Aggódtam Nomiért és tudtam, hogy vele történt valami, ami még jobban aggasztott, hogy nem ma.
- Hogy mi? – Állt meg. – Te biztos tudtad, ugye? Tudtál róla. Tudnod kellett róla.
- Hé-hé. Vegyél vissza. Miről kellett volna tudnom? – Kérdeztem rá óvatosan még mielőtt elárultam volna Nomi érzéseit.
- A tetoválásáról.
- Milyen tetoválásról? – Lepődtem meg őszintén és abban a pillanatban rájöttem, hogy nem bízott bennem eléggé. Aztán eszembe jutott a csuklószorító, amit mindig viselt. Azt mondta, azért mert fáj neki. Talán nem is a fizikai fájdalomra gondolt. Talán valami egészen más fájt neki.
- Nem fontos. – Mondta én pedig ideges lettem. Nem bírtam tovább. Máté titkolt valamit és tudni akartam, hogy mi az.
- Elég volt ebből Lékai. – Léptem elé és nyomtam a falnak ütésre emelve a jobb kezem. - Tudni akarom mi ez az egész! Most! – Mondtam olyan hangnembe, aminek ő se mert nemet mondani, és végig az öklömmel szemezett. Utáltam így hatni emberekre. Régen elég agresszív voltam, de a húszas éveim második felében lenyugodtam és már nem a balhék és verekedések tarkították életemet. Nem akartam újra az az ember lenni, de Mátéra a szép szó már nem hatott.
- Elmondom. – Morogta. – De nem itt. – Nézett körbe. A csapattársaink minket néztek, és készen álltak rá, hogy szétszedjenek, ha szükséges. Elengedtem és folytattam tovább az öltözködést. A szállodába érve lepakoltam a cuccom és már kopogtam is át Mátéhoz, aki kijött és elindult a lift felé. Követtem. Egy bárba mentünk. Nem ihattunk volna, de őt ez a legkevésbé se érdekelte. Sok alkoholt ivott az utóbbi időbe.
- Hallgatlak. – Mondtam sürgetésképpen mire felsóhajtott.
- Nomi eltűnt. Elment. És fogalmam sincs, hol lehet.
- Mi az, hogy nem tudod? A testvéred és rajtad kívül nincs senki, akihez mehetne.
- De van. – Mondta és mikor rájött, hogy nem fogok kérdezni, folytatta. – A család, akik vigyáztak rá.
- De nem is emlékszik rájuk, azt se tudja hova menjen.
- A Real Madrid címere van a csuklójára tetoválva. A csapat kapusa tíz éven keresztül töltötte be a báty szerepét.
- És mi van azzal, hogy nem fontos nekik és örültek, hogy megszabadultak tőle?
- Baromság. Az az idióta azt akarta, hogy hagyjam ott és én is maradjak, mert úgy esélye lett volna emlékezni…
- Mi? – Kérdeztem vissza reflexből, pedig tudtam, hogy jól hallottam. – Esélye lenne emlékezni és te elveszed tőle?
- Ő az én húgom és nem hagyom, hogy idióta focistákkal éljen, hogy ők legyenek a családja.
- Te beteg vagy ember! Kezeltetned kéne magad. De tényleg, menj orvoshoz. Azt hiszed, elvehetsz tőle mindent úgy, hogy te nem is adsz neki semmit? Úristen! Nem ismerek rád. Kiszakítottad egy olyan környezetből ahol szerették. De tőled mit kap? Elgondolkodtál már ezen?– Álltam fel és kifelé indultam.
- Igazad van. – Hallottam meg, ami már önmagában meglepő hisz tőle ezt amúgy se nagyon lehet hallani. Visszaléptem és kételkedve méregettem. – Tudom, elcsesztem. Most már belátom. Ha elölről kezdhetném, máshogy csinálnám. Hidd el. Bánom, hogy eltiltottalak tőle. Segíts megtalálni őt. – Kért. Kétségbeesett volt, de nem őszinte. Csak bántotta az önérzetét, hogy valaki ellenszegült neki. Viszont én is tudni akartam, hogy Nomi jól van-e. – Törölte az email címét. A számán pedig már rég nem érem el.
- Talán hívd fel a bátyát. – Javasoltam. – Ha oda ment, arról neki tudnia kell.
- Ő volt az első, akit hívtam, de semmit nem tudott. Más számát meg nem tudom. – Visszaültem mellé és gondolkodni kezdtem.
- A korházat próbáltad? A kezelő orvosát.
- Nem, de talán igazad lehet. Köszi.
- Csak ne hálálkodj. Nem miattad teszem. Tudni akarom, hogy jól van-e. Nem neked akarok segíteni. – Vallottam be és végleg otthagytam a csapattársamat.
Nagyon reméltem, hogy nincs semmi baja. Felelősnek éreztem magam ezért az egészért. Gyáva mód elfordultam tőle. Máté így is „bezárva” tartotta, hisz ha emberek között volt is, senki nem beszélt vele. Egy szanatórium talán a szabadságot jelentette volna neki, de az, hogy elmert menni Mátétól jelentette neki csak az igazi szabadságot. Hihetetlen bátor lánynak tartottam. De közben, amit tett egyben őrültség is volt. Jól ismertem ezt az érzést. Azt mikor azt hiszed nincs semmi veszíteni valód. És bármennyire kockázatos is amire készülsz, belevágsz, mert bármi jobb annál, mint ami van.
Nehezen ugyan, de sikerült elaludnom és a másnap játszott meccset is sikerült megnyernünk Brazília ellen. Nem volt kedvem emberek között lenni. Megvacsoráztam és a szobámba mentem. Fáradt voltam. A múlt éjjel rengeteget gondolkodtam és a meccs is sokat kivett a belőlem. Mondhatni már a tartalékaimból élek. Viszonylag hamar sikerült elaludnom és átkoztam magam, amiért nem némítottam le a telefonom és az éjszaka közepén a csengőhangom ébresztett. Hiába nyitogattam a szemem képtelen voltam elolvasni mi van a kijelzőre írva. Ezért csak megnyomva a zöld gombot felvettem.
- Haló? – Szóltam bele. Meg se próbáltam ébernek tettetni magam. Nem jött válasz ezért újra megszólaltam. – Haló? – De semmi. Csendben maradtam és figyeltem. Halk szuszogás hallatszódott a túloldalról. Halk, de szapora. És a ritmusával együtt kezdett az én szívem is hevesen dobogni.
- Nomi? Nomi mond, hogy te vagy az! Kérlek Nomi mondj valamit, mond, hogy jól vagy. - Kértem, szinte már könyörögtem, de nem jött válasz. Talán nem is Ő az. De igen. Csak ő lehet. Hinnem kell, hogy Ő az és nincs semmi baja. – Rendben, teljesen megértem, hogy nem beszélsz velem, de akkor hallgass végig. Remélem jól vagy, bárhol is legyél, és rettentően sajnálom, hogy hagytam magam és elfordultam tőled. Nem ezt érdemelted volna. Sajnálom, hogy nem voltam melletted, hogy gyáva voltam, de azt hittem így nem veszítelek el teljesen. Rosszul hittem. Most már tudom, hogy hibáztam, de már csak a megbánás maradt. Bár visszafordíthatnám, most veled lehetnék. De így csak azt remélem, hogy ott ahol vagy boldog vagy, és van, ki vigyázzon rád, szeressen, hogy megkapod tőle azt, amit én nem adtam meg neked. Te se akartad, de én se küzdöttem eléggé. Szeretlek Nomi. Ezt sose felejtsd el. – Mondtam el. A szuszogás mellé most egy még halkabb szipogás is társult. Sose akarnám őt sírni látni, de hallani se volt jó. Meg akartam vigasztalni, de mintha valaki meghallotta volna előbbi gondolataimat a vonal megszakadt. Reménykedtem, hogy újra hív. Nekem nem volt mit tárcsáznom. De hiába vártam, nem keresett. Vajon hol lehet? Talán jobb is, ha én sem tudom. Így nem kell hazudnom, se titkolóznom. Addig jó, míg senki nem tud semmit a hollétéről. Csak reménykedtem benne, hogy olyan helyen van, ahol szeretik és törődnek vele.
Másnap a délelőtti edzésen, Mátén láttam, hogy nem igazán van a helyzet magaslatán.
- Veled mi van? – Kérdeztem tőle.
- Felhívtam azt a kretén Spanyol orvost, aki közölte velem, hogy semmilyen információt nem adhat ki a betegeiről. Telefonon keresztül még hozzátartozónak sem. Így most 50-50 %, hogy Nomi Madridba van.
- És most mit fogsz tenni? – Kérdezősködtem tovább.
- Vége lesz a selejtezőknek és utazok Madridba. A tetoválás oda köti, ahogy a legelső emlékei is. Meg fogom keresni, és ha tetszik neki, ha nem haza fogom hozni.
- És ha nem akar, erőszakkal fogod hazarángatni?
- Nem. Nem akarom, hogy egy életre megutáljon. Ő akar majd hazajönni velem. – Mondta el. Fogalmam sincs mi ütött belé, hogy elmondta mit tervez. Talán úgy érzi szövetségesre lelt bennem? Mert akkor azt nagyon rosszul hiszi. Viszont így tudhatom, mire készül. Kizártnak tartottam, hogy lenne bármi, amivel meggyőzhetné, hogy visszamenjen vele Magyarországra. És eldöntöttem, hogy amint lejátsszuk az utolsó meccset, én fogom lebeszélni Mátét arról, hogy hazahozza. Hiába is akartam a közelembe tudni, nem lehettem annyira önző, hogy egy esetleges boldog életből szakítsam ki, úgy hogy tudom, nem vágyik másra csak a barátságomra. A harmadik meccset sajnos elveszítettük, de nem is csodálkoztam Máté dekoncentráltságával magával húzta a csapatot. Így az hazai Svéd csapat háromgólos előnyével zárult a mérkőzés...

- Te Máté. – Dobtam le magam, mellé a repülőn.
- Mond. – Motyogta. – De fel se nézett.
- Nem gondolod, hogy adhatnál neki egy kis időt?
- Kinek? – Nézett fel rám.
- Nominak. – Mégis kinek.
- Kíváncsivá tettél. Hallgatlak. – Dőlt hátra és rám nézve várta a folytatást.
- Ugye azt mondtad nem szeretnéd, ha megutálna. – Bólintott. – Mi lenne, ha hagynád? Had élje az életé. Bízz benne. A húgod szeret téged, de nem képes bízni benned. Bármit teszel, vagy bármi történik, azt fogja hinni, hogy manipulálod. – Mondtam el, mire bólogatott. – Add a tudtára, hogy számít neked és mond el neki, hogy visszavárod, de ne kényszerítsd. És nem árt, ha ezt mindent őszintén gondolod. – Percekig hallgatott.
- Zubai? Miért érzem azt, hogy le akarsz beszélni? – Kérdezte. Már válaszoltam volna, de folytatta. – Baromság, hisz szerelmes vagy a húgomba. Igaz? – Nézett rám mindentudóan, de ezt inkább figyelmen kívül hagytam és nem válaszoltam. – Persze, hogy az vagy. És ha hazahozom, Te zöld utat kapsz. – Csodálkozva néztem rá. – Jól hallottad.
- Te az érzéseimmel akarsz magad mellé állítani? Ne kezeld már úgy, mint egy tárgyat. Mint valami fizető eszközt. Könyörgök, a testvéredről beszélsz. Nem azt kéne akarnod, ami neki jó? – Fakadtam ki. Annak ellenére, hogy egy jelentős részemet csábította az ajánlat, hogy Nomival lehetek. Mégis igyekeztem leküzdeni.
- Látom nekünk nem egy a célunk. Ebben az esetben pedig felejtsd őt el. És azt is, hogy valaha is a közelébe fogsz menni. Sőt ő nem akar majd téged látni, de ha esetleg meggondolnád, magad szólj. Szívesen fogadnálak a sógoromnak. Ehhez azonban szükségem van a támogatásodra. – Mosolygott fölényesen és feltéve a fejhallgatót a tudtomra adta, nem kér a további mondandómból. Reménytelen pedig annyira akartam segíteni neki. Távol akartam tartani tőle, de rájöttem, hogy reménytelen. Viszont így azt se tudom, mire készül, és ha sikerül a terve és haza hozza, nem lehetek a közelébe. Az egyetlen esélyem lett volna, ha lepaktálok vele, de azzal elárulnám Nomit. Két tűz közé kerültem és fogalmam se volt mitévő legyek. Tudtam, ha összeállok Mátéval, én se leszek különb és elveszítem a bizalmát, de ha nem teszek valami, Őt veszítem el. Egész álló nap ezen agyaltam, de semmire nem jutottam. Ezért kedden elmentem a többiekkel megünnepelni, hogy kijutottunk Londonba, hogy részt vehessünk az olimpián. Nem volt valami nagy buli hangulatom és egész este a telefonomat bámultam. Nem is tudom, mit várok. Biztos haragszik rám. És jogosan. Mit tettem érte? Semmit. De nem követném el ugyanazt a hibát és nagyobbat se. Nem fogok a bátyának segíteni. Amíg tudom, távol tartom tőle, és ha mégis sikerülne neki valahogy magával hoznia Nomit, akkor harcolni fogok érte és szembeszállok Mátéval. Elkértem a kabátom a ruhatárból. A közelemben lévőktől elköszöntem és elindultam haza. Az áprilisi éjszakák még elég hűvösek ezért a cipzárt felhúzva zsebre vágtam a kezem. És ahogy a telefonhoz ért éreztem, hogy rezeg. Kikapva meg se nézve ki az a fülemhez emeltem.
- Haló… - Szóltam bele és mikor nem hallottam mást csak az ismerős szuszogást, elmosolyodtam. – Nomi. – Mondta ki a nevét egy sóhajtás közepette. – Most ezt a hívást úgy veszem, hogy nem haragszol rám. Tényleg nagyon sajnálom, hogy cserbenhagytalak és remélem, majd hallhatom a hangod. Mindig szerettem hallgatni, ahogy beszélsz. Annyira jó lenne tudni, hogy igazán jól vagy-e. Azt jobb, ha nem tudom, hol vagy, így nem kell a bátyádnak hazudni. Nomi kérlek nagyon vigyázz magadra, Máté keres, és nem adja fel, míg nem talál meg. – Árultam el. Ha meg is ijesztem vele, tudnia kell, hogy számítson rá. Bár szerintem nincs nyugodt élete és ez szörnyű. Az hogy a bátyád miatt kell folyamatosan a hátad mögé tekinteni, nehogy meglepjen. - Próbálunk rá hatni, de reménytelen. Én viszont nem adom fel. Nem vigyáztam rád és elengedtelek. Jóvá szeretném tenni Nomi. – Mondtam csendesen. Nagyon sok dologgal kapcsolatban támadtak kételyeim, de azzal kapcsolatban, hogy még egyszer nem hagyom cserbe, nem. Hallottam valami zörgést a hátam mögül és a szórakozóhely felé kapva a fejem megláttam Mátét és egy másik srácot, aki felém mutogatott, mire az irányító nagy léptekkel indult el irányomba. – Mennem kell. Álmodj szépeket. – Tettem le a telefont és csúsztattam a zsebembe.
- Vele beszéltél? – Szegezte nekem a kérdést idegesen.
- Persze, de kire gondolsz?
- Tudod te azt nagyon jól!
- Nem. Nem tudom.
- Ne hazudj nekem Zubai, mert ennek nem lesz jó vége. Hol van Nomi?
- Nem Nomival, hanem egy barátommal beszéltem, akit te nem ismersz. Nem tudok a húgodról semmit. Szerinted, ha tudnám hol van, nem mennék el hozzá? Mondtam már, hogy kezeltesd magad. Nem ártana. – Fordultam meg és indulta el újra.
- Csak hogy tudd, megyek Madridba. – Szólt utánam, de nem fordultam meg annak ellenére, hogy éreztem a lehető legrosszabb helyre készül.
- Jó utat! – Kiáltottam vissza és igyekeztem nem komolyan venni a fenyegetését. Azt akartam hinni, hogy csak kíváncsi volt a reakciómra és nagyon reméltem, hogy ezzel elbizonytalanítottam.
A következő napok csendesen teltek. Meccsekre és edzésre jártunk a bajnokságnak még nem volt vége. És úgy gondoltam, hogy addig Máté se megy sehova. Túl fontos neki ez az egész, hogy csak úgy itt hagyja. Ő mindenkinél jobban akarta a bajnoki címet. Viszont ettől még a szememet rajta tartottam. Nem bíztam benne. És szinte biztos voltam benne, hogy nem tudtam összezavarni.

Hanga szemszöge:

- Nyugalom kislány. Minden rendben? – Kérdezte sikoltásom után a mögöttem álló. Megfordultam és egy dühös grimasszal teljes erőből vállon ütöttem a számomra ismeretlen idegent. – Áúúú… - Nyafogott.
- Te hibbant, ne ijesztgess. – Mondtam és egy pillantást magam mögé vetve bizonyosodtam meg róla, hogy amit láttam az nem több mint a képzeletem játéka. A félelmem az, ami olyat láttat velem, ami valójában nincs is.
- Ezt most miért kaptam? – Dörzsölgette karját és kisfiús vonásai nagyon emlékeztettek valakire.
- Mert megijesztettél, te majom. Különben meg anyukád nem tanított meg arra, hogy ne lopakodj lányok mögé? Pláne nem az éjszaka közepén. – Förmedtem rá újra. Az imént történtek felzaklattak, és ő pont kapóra jött, hogy levezessem a feszültséget.
- És téged arra, hogy ne mászkálj egyedül? – Vágott vissza durcásan.
- Nem tudom, de mentségemre szolgáljon, hogy nem emlékszek rá. – Használtam ki amnéziámat.
- Aha. Jó kifogás. – Vigyorgott és ez eszméletlen mód idegesített. A beszólogatása csak olaj volt a tűzre. Nem ismertem, de úgy érzem még egy ilyen beszólás és megverem. Mérgesen fújtattam egyet.
- Tudod mit? Húzz el innen és hagyj engem békén. – Küldtem el.
- Jól van már. – Emelte fel a kezeit. – Ne rajtam töltsd ki, ha bajod van. Esetleg szóljak a pasidnak, hogy sok benned a feszültség? – Kérdezte röhögve én pedig megfeszültem és ökölbe szorítva mindkét kezem a lehető legmérgesebben néztem rá. A légzésem egyre mélyebb lett és szaporább. Esélytelen volt, hogy lenyugodjak. Arckifejezésem láttán fokozatosan olvadt le róla a mosoly.
- Öhm, azt hiszem túl messzire mentél. – Hallottam meg Iza hangját.
- Igen, én is úgy gondolom. – Mondta a srác, akit barátnőm minden bizonnyal ismert.
- Megöllek. – Sziszegtem mire megfordult és elkezdett befelé rohanni én pedig utána. Az embereket félre lökdösve kergettem őt az Atletico stadionjának folyosóján. A baj csak az volt, hogy míg én őt kergettem engem már a biztonsági őrök. Egészen addig, míg meg nem láttam a folyosó bal oldalán Ikert, aki az űzött után kiabált.
- Unai, Te normális vagy? – Kérdezte, de nem kapott választ és figyelmét az utánam kiáltozó emberek keltették fel. A kapus kinyújtotta a karját én pedig egyenesen bele szaladtam és egy laza mozdulattal maga mellé rántott. – Mi az Istent csináltok? – Vont kérdőre dorgálón. Meglepett a hangnem, de ugyanakkor nem tudtam kimondani, amire gondoltam. Mégis hogy jön Ő ahhoz, hogy kérdőre vonjon. – Megáll az eszem, mint két óvodás. – Folytatta tovább. Én pedig elszégyelltem magam. – Elnézést a kellemetlenségért. - Intézte szavait a lihegő biztonsági személyzetnek.
- Tartsa féken a kisasszonyt. – Mondta az egyik én pedig nagy erőkkel a padlót néztem. Talán percekig is.
- Tehát? Mi volt ez az egész?
- Ő kezdte. – Kaptam fel egyből a fejem.
- Hát persze, mindig Ő kezdi. – Sóhajtott, mire én összevontam a szemöldököm.
- Mi az, hogy mindig?
- Ne terelj.
- Mi az, hogy ne tereljek? Nem is ismerem a gyereket. – Mutogattam mérgesen abba az irányba amerre futott, mire Iker elhúzta a száját. – De ismerem. – Állapítottam meg. Bólintott. – És ki ő?
- Az öcsém,. Unai.
- A te öcséd? Akkor nekünk miért ilyen a kapcsolatunk?
- Ne kérdezz olyat, amire nem tudok válaszolni. – Mosolyodott el. Ez a válasz kétértelmű volt, de a lehető legjobb. – Gyere, keressük meg a csatárodat, mert betegre aggódja magát.
- Miért?
- Rossz érzése volt tegnap. – Húzta el kicsit a száját.
- Sokat aggódik?
- Egyfolytában. Ahogy elnézem most is. – Bökött fejével előre. – Ne akadj ki. Őt is meg lehet érteni. – Bólogattam, hisz tudom. Hányszor elmondta már. Egyszer már elveszített még egyszer nem bírná ki.
- Jól vagyok! – Kiáltottam felé, megelőzve a bajt.
- Mertem remélni. – Szorított magához. – És Una? – Vigyorgott Ikerre.
- Valahol ő is. – Vont vállat és hárman, nevetve indultunk kifelé, ahol elég érdekes látvány fogadott minket…

14 megjegyzés:

  1. Szia
    nekem nagyon tetszett Szabi szemszöge:) Hívja fel Ikert és legyen az ő szövetségese:)
    Hát Máté totálisan begolyózott az biztos hogy nem normális:)
    Hm jól sikerült a találkozás Unai és Hanga között felejtetetlen volt:)
    nagyon várom a következőt:)
    Tessék vigyázni magadra mi lenne velünk nélküled??
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Örülök neki. De tényleg. :)
      Nem hívja fel Ikert. Szabinak más szerepet kap. :)
      Hát nem egészen az, az biztos! Kicsit agyára ment ez az egész. Még ha úgy is tűnik nem nagyon tud mit kezdeni a dolgokkal...
      Megmaradtam az eredeti kapcsolatuknál. A két tesó, aki mindig marja egymást. Iker pedig a gyerek bíró... :D
      Próbálok jobban igyekezni vele. :)
      Na meg próbálok magamra vigyázni :)
      Remélem a nyaralásotok szuper volt!
      Puszi:
      Vii

      Törlés
  2. Szia!
    Ohhh először is nagyon megleptél!! Egyáltalán nem Unaira számítottam, sőt szerintem senki nem rá számított... Azt hittem Máté jött Madridba és nagyon féltem, hogy nem lesz jó vége. Erre csak Unai játszott, ami amúgy nagyon jól sikerült :D Szívesen megnéztem volna ezt a kergetőzést... nem elég, hogy Hanga kergeti Unait, még a biztonsági őrök is beszálltak... :D Iker mint jó testvér, leállította a két "gyereket" :D
    Remélem ez a kis játék javít Hanga helyzetén :D
    Szabi szemszögének nagyon örültem, bár egyre aggasztóbb a helyzet Mátéval kapcsolatban... Szerintem is bolond... Nagyon remélem, hogy nem megy egyhamar Madridba, vagy legalább addig nem míg Hanga emlékei vissza nem térnek, bár attól félek, hogy őt még ez sem tartaná vissza...
    Kicsit rossz olvasni, hogy egy testvér ennyire rosszat akarjon a húgának, elhiszem, hogy nem egyszerű a helyzet, de azért nah... Meg kellene fogadnia Szabi tanácsát a kezeltetéssel kapcsolatban...
    Bár Cris csak kicsit tűnt fel a végén, attól még nagyon aranyos, hogy ennyire aggódik Hanga miatt, nagyon szeretem az ő párosukat :) (Nem sokkal vannak lemaradva a Vitali-Sese páros mögött! :D)
    Szóval nagyon tetszett a rész! :) És kíváncsian várom a folytatást! :)
    Aztán gyógyulgass! És nagyon vigyázz magadra! :)
    (Kicsit átérzem a helyzeted.. én is a szerencsétlenkedős fajtából vagyok... :S:D)
    Puszi, Andika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija Andika!
      Azért örülök, hogy sikerült kellemes meglepetést okoznom! Őszinte leszek, mikor megírtam az előző részt még nem tudtam, hogy folytatom tovább. Mátéval, vagy valahogy egész máshogy és mikor megírtam Szabi szemszögét döntöttem, úgy hogy Unai lesz az ijedtség okozója! :)
      Nos igen Máté csak a saját érdekeit nézi és azt akarja, hogy a húga vele legyen, de egyenlőre senki nem képes felnyitni a szemét, hogy nézze meg mit is művel.
      Crisnek most ennyi jutott, de fog neki több is. :)
      Örülök, hogy tetszett és hogy az ő párosukat is szereted.
      Igyekszem a folytatással és köszönöm gyógyulgatok a tegnapi napot már túléltem újabb felszakadás nélkül. Na igen! Az a típus vagyok akin mindig van valamilyen sérülés, kék zöld folt és csak ritkán tudom hogy és hol szereztem. :)
      Köszi, hogy írtál!
      Puszillak

      Törlés
  3. Sziaaaa Csajszi!

    Először is: vigyázz magadra! :) Kerüld a harcias poharakat, mert ha nem tudom meg, hogy mi lesz a történeteid vége, nagyon hiányérzetem lesz és morcos leszek :D XD Csak vicceltem. :D
    Duplán is megleptél. Először is rögtön a Szabi-szemszöggel.(alliterál :D) Máténak tényleg kezeltetnie kellene magát.Ez már tényleg beteg...nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet ennyire szemét a saját húgával szemben? Be kellene zárni a mosolygóba. Szabi meg jól két tűz közé került...sajnálom szegényt. Ott az a nem normális Máté, aki a csapattársa és érzelmileg próbálja zsarolni, hogy segítsen neki - ami az egyik legalja dolog a világon - és közben fedezni is próbálja Hangát. Jól választott, hogy inkább Hangának segít. Éreztem, hogy nem is olyan rossz gyerek ez a Szabi. :D Viszont abban biztos vagyok, hogy Máté fog még kellemetlenségeket okozni Hangának.
    A másik meglepetés pedig Unai volt.:) Én már majdnem szívbajt kaptam, mert azt hittem, hogy Máté az. :D Unai meg Hanga tisztára úgy viselkedtek, mint két rakoncátlan gyerek.:D Na meg ahogy Iker leállította őket...:D A biztonságiak is megirigyelték a jó mókát :D
    Valamiért úgy érzem, hogy most a vihar előtti csend időszaka van Madridban, de majd kiderül, hogy igazam van-e... Izgatottan várom a folytatást!:)

    Puszi:
    Detti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija csajszi!
      :) Igyekszem, bár ezt se én kerestem. Sajnos így sikerült! De már egész jól van a kezem. Köszönöm!
      És ne aggódj nem halok meg míg be nem fejezem a történeteket! ;)
      Örülök, hogy sikerült a meglepetésem! :)
      Nos igen Máténak ott lenne a helye a mosolygóba. Vagy jöhetne hozzánk a konyhára az is egy diliház... XDXD
      Bizony Szabinak nem egyszerű a helyzete és bár Hanga mellett döntött még mindig édes a kísértés, hisz egyszerűbb lenne segíteni Máténak. Meglátjuk kinek van nagyobb meggyőzőképessége. De nem Szabi egyáltalán nem rossz gyerek! :)
      Unai? Nos igen! :) És ők ketten mindig ilyenek. Iker nem véletlenül parázik ha ezek ketten egyedül maradnak otthon. :) És hát mint jó báty szétszedi a rosszalkodó tesókat. :)
      Meglátjuk jól érzed-e. A folytatás folyamatosan körvonalazódik... :) És próbálok igyekezni vele! :)
      Puszillak Dettim!

      Törlés
  4. na szija drágám :) ideértem igen, ohh jeh :)

    Szóval.. Tetszett ez a Szabi szemszög. Úgy látom, hogy valós érzelmeket táplál a lány iránt, és ez tetszik :) bár még mindig hatalmasnagy TEAM CRIS♥ az, ahogy Máté viselkedett/viselkedik elfogadhatatlan, főleg hogy ott van madridban és bújkál..Hangának el kellene mondania, hogy látja őt, még akkor is ha azt hiszi, hogy nem igaz ! :D

    ja és Una..♥ de egy idióta, de legalább elindult köztük valamiféle kapcsolat...
    és a vége.. szerintem ezek (Isa&Una) csináltak valami olyat amit lehet nem kellett volna, bááár.. Iker idiótaságai mellett teljesen érthető lenne. és én igazából kicsit szurkolok, hogy Iker koppanjon, mert megérdemelné! mondjuk, épp egy csókban összeforró Isa-Una párost elbírnék képzelni annak a meglepetésnek ami fogadta őket :D oké, gonoszvagyok xD

    szóval még mindig a legeslegkedvencebb ♥

    puszillaak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija drágaság!
      Örülök neked! :)
      Hm... Pedig Te nagyon Szabi ellenes vagy... :) Persze azért örülök, hogy tetszett. És érthető, hogy Cris felé húzol. :)
      Szóval úgy gondolod Máté tényleg ott van Madridba. :) Meglátjuk, hogy amit Hanga látott az valós-e.
      Una nos igen elég nagy marha, de az ő kapcsolatuk mindig is erről szólt. És ha most hirtelen elkezdene No1 tesót játszani azzal nem biztos, hogy segítene. :)
      Vagy csináltak, vagy csinálnak... Még semmi nincs eldöntve... Nem akarom én is bántani Ikert, de majd meglátjuk! :P
      Örülök, hogy még mindig a "legeslegkedvencebb ♥"

      Puszillak csajszim :)

      Törlés
  5. Szia Csajszi!
    Na jelentem megérkeztem, bár most nem lesz tartalmas a komim, de majd legközelebb, hisz visszarázódtam.:) Szép lassan pótolom mindenhol a lemaradásomat, már csak egy-két helyen van, és most ide is elértem :))
    Nagyon meglepődtem a Szabis szemszögen, de tetszett, kifejezetten tetszett. Bár én akkor is remélem hogy a portugál lesz Hanga mellett :)) Máténak meg nagyon kezeltetnie kéne magát, mert nem lesz ennek jó vége...
    Unai aztán, hát mint egy óvodás na :DD azért én bírom a Casillasokat :PP
    várom a folytatást! és most gyors a szerelem-netet is pótolom a komival együtt :)
    puszillak D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hola Déé!
      Örülök, hogy sikerült utolérned magad. Én már ennek a pár sornak is örülök, hidd el! :) Már nekem sincs sok, de azért még akad! :)
      Eddig kommentbe nem kaptam negatívumot Szabi szemszögére. Gondoltam ártani nem árt ha az ő gondolatairól és érzéseiről is tudtok! :)
      Hogy ki lesz mellette a legvégén az majd kiderül vagy hogy egyáltalán bármilyen változás beáll a kapcsolatukba.
      Egyenlőre Máté hajthatatlan.
      Una már csak ilyen. :) De valahogy el kellett kezdeni és Iker mindig menti a helyzetet. :)
      Igyekszem na és persze először szerelem net! :)
      Pacsi csajszi!

      Törlés
  6. Hola Csajszi!! :D
    IMÁDOM!!! mind2 történetet olvasom és egyszerűen zseniálisak! *.* <3
    Máté elég fura 'testvér' szerintem az a gond hogy nem tudja felfogni hogy a húga nem halt meg és ahogy Szabi említette kezeltetni kéne...
    Unai és Hanga találkozásán jót nevettem elképzeltem ahogy megtörténik, ennél jobb találkozást el se tudtam volna képzelni jól össze hoztad!!!:)
    Remélem Ikerrel kialakul a 'testvér viszony' és Hanga szüleivel lesz találkozás?! visszafog emlékezni a régi életére?! bocsi a kérdésekért de már várom hogy mi lesz meg mi nem és már nagyon kíváncsi vagyok hogy hogyan fog folytatódni Hanga élete.!
    várom a folytatást, addig is puszi :* :D

    VálaszTörlés
  7. Szija!
    Ennek nagyon örülök. :) És köszönöm, hogy így gondolod! :)
    Nos igen, Máté kicsit beteg... És igaz. Képtelen feldolgozni a történteket, de ezt nem is fogadná el.
    Nos igen. Próbáltam az ő gyerekes civódásait megőrző újratalálkozást összehozni. Örülök, hogy sikerült. :)
    A kérdéseidre a válaszokat meg fogod tudni. El nem árulok semmit. Majd idővel mindegyikre választ kapsz! :)
    Köszönöm, hogy írtál.
    Puszi:
    Vii

    VálaszTörlés
  8. Hola Vii!:)
    Úristen, rettentően el vagyok maradva, ne haragudj, de most is "futtában" írom a kommentet, tehát bocsi!
    Valahogy nekem ez a rész hosszabbnak tűnt, mint az eddigiek, viszont nagyon örültem, hogy végre Szabi érzéseit is megmutattad nekünk. Imádom a srácot, hihetetlen jó lelkű, és valóban szereti Hangát.:)
    Aztán Máté még mindig egy féreg, erre nincsenek jobb szavak. Egy manipulatív idióta. Erre mindig azt mondom, hogy isten nem ver bottal, tehát remélem ő is megkapja a tetteiért a méltó büntetést!
    Mikor Hanga szemszöget írtál, kicsit féltem attól, hogy az a bizonyos alak az Máté. Aztán amikor olvastam a Szabi szemszöget, kissé reménykedtem, hogy valahogy ő keveredik oda. De amikor jött a vérszívás, rájöttem nem lehet más, mint Unai.:D Imádom azt a gyereket, és aranyos volt az a bizonyos első találkozás.:D Elég rendesen fel tudta húzni Hangát, de végig nevettem az egészet.:D
    Tehát nagyon imádtam, és várom a folytatást!:)
    Puszillak, Lari.:)

    VálaszTörlés
  9. Szija Lari!
    Semmi gond. Mint látod én is! És fogalmam sincs mikor fogom utolérni magam. :)
    Talán egy nagyon kicsit hosszabb is volt. :) De tovább is tartott megírni. Jó ha napi egy oldal összejön. Van mikor egy sort se tudok írni! De azért csak kész lett és nagyon örülök neki, hogy örültél Szabi szemszögének és annak is, hogy szimpatikus neked.
    Máté ilyen. Klinikai eset. Szeretné ha mindenki úgy táncolna ahogy ő fütyül. És igen Isten nem ver bottal. :)
    Unaival való találkozása még vissza volt. Bár amikor elkezdtem még nem tudtam ki is lesz a rémisztő egyén. :) Az ő kapcsolatuk amúgy is ilyen ezért próbáltam megtartani a testvéri civakodást közöttük.
    Örülök hogy imádtad és köszi, hogy írtál!
    Puszillak...

    VálaszTörlés