2012. január 27., péntek

3 - Kézzel - lábbal

Meglepő történések

A vasárnapom egy részét azzal töltöttem, hogy számba vettem az iskolák lehetőségét. Finnországba építészmérnöknek tanultam és ezt folytatni is akartam ezért szűkítettem a kört. Országszerte volt pár jó nevű egyetem, de az volt a célom, hogy a közelbe maradjak. Voltam távol eleget. Ezért a madridi egyetemet választottam. És mivel vasárnap nincs ügyintézés így várnom kellett holnapig.
Az átlagnál jóval melegebb volt. A hűs szobába feküdtem és vártam, hogy mikor lesz már elfogadható idő. Négy óránál tovább nem bírtam a bezártságot. Iker az óta már megjött edzésről és el is ment. Vissza kell szoknom erre a klímára. Egy színes tunikát vettem fel és egy rövidnadrágot. A lábamat papucsba bújtattam és elindultam a legközelebbi cukrászdába egy jó adag fagyit juttatni a szervezetembe. Jó fél órát sétáltam két gombóc fagyiért. Miután megettem, ami fele ennyi időbe nem telt kellemesen lehűlt belsővel indultam el haza. Épp Cris háza előtt jártam mikor a kirohanó házigazda épp hogy fel nem lökött. Beült a kocsijába és füstölgő kerekekkel indult el. Hát ebbe meg mi ütött? Visszanéztem a sarkig nyitott ajtóra, ahol egy nő jelent meg kezébe az üvöltő kisgyerekkel. Körbenézett és féktelen haragra gerjedt mikor meglátta, hogy nagy valószínűséggel csak az ő kocsija parkol az út túloldalán. Úgy álltam ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. Próbáltam megérteni a helyzetet, de nem ment, csak Roni fiát néztem, aki keservesen sírt. A nő megindult felém. Arckifejezése még engem is taszított így nem csodáltam, hogy a kezében lévő csöppség sír.
- Nesze, fogd. - Adja a kezembe kicsi Crist. Ha nem kapcsoltam volna egyből szerintem le is dobja.
- Úristen! Te normális vagy? Mit ártott neked ez a szegény gyerek? - Öleltem magamhoz a kisfiút.
- Megszületett. - Sziszegte a fogai között majd beült a kocsijába és elhajtott a másik irányba. Az én gyomrom rándult görcsbe attól az utálattól, amit a gyerek iránt érzett. Miután ő is eltűnt a láthatárról bementem a házba. Nem hiányzott egy nem kívánt kép valami hihetetlen újságcikkel. Percekbe telt mire meg tudtam nyugtatni a kicsit, de végül sikerült. Összeszedtem neki néhány ruhát és egyéb szükséges dolgokat és bezárva Cristiano házát haza indultam.
- Na nézd csak. Itt van Iker bácsi. - Mentem be a konyhába.
- Iker bácsi ám a... Hát ezt meg hol szerezted?
- Te nagyon hülye a csapattársad fia.
- Mit keres nálad? - Felvázoltam neki a történteket. - És tudja?
- Még nem, de mindjárt felhívom. - Vettem elő a telefont, de nem volt elérhető. - Semmi. Majd később megpróbálom. - Tettem a le a mobilom és kihámoztam Crist a bébihordóból.
- Na öcsi mit csináljunk? Mit csócsálod a kezed? Éhes vagy? - Kérdeztem mire csak gügyögött nekem valamit. Kivettem a hűtőből egy joghurtot és megetettem. Közbe pedig Ikerrel beszélgettem.
- Ki volt a csaj?
- Hogy nézett ki?
- Pff. Lehetetlen kérsz, csak pislogtam, hogy mi van. Magas, vékony, hosszú barna haj. Ennyi, amit el tudok mondani.
- Akkor Ő Irina lesz. Cris barátnője, de elég hogy is mondjam nyitott a kapcsolatuk. - Húzta el a száját. Ő maga sose menne bele ilyen párkapcsolatba és nem is tudta megérteni mi ebben a jó. Bár én se. Ezek a kapcsolatok mind érdekre alapszanak.
- Kinek volt szüksége kire?
- Kölcsönös. Irina egy felkapaszkodó modell. Ronaldo nevét adta a karrierjéhez. Cserébe Ő pedig megjelent vele néhány hivatalos rendezvényen, mint a barátnője. - Nem igazán tudtam mit mondani rá. Nem is tudtam erről. Én vagyok az utcába az utolsó, aki szennylapot vesz. Cris pedig nem mondta, mert gondolom tisztába volt a véleményemmel. Miután elfogyott a joghurt kicsi Crissel célba vettük a hátsó udvart. Ő mászott én meg másztam utána. Cristianot többször is próbáltam hívni, de mindhiába. Nem volt mit tenni vacsoraidő volt.
- Húha most olyan a ruhád, mint apué meccs után. - Mosolyok rá miközben a zöld foltos nadrágját nézem. Le se tagadhatná, hogy a fia. Biztos nem fogja díjazni, bár sok köze nem nagyon lehet a mosáshoz.
- Ap... Ap... - Mondogatta.
- Hiányzik? Nem sokára biztos jönni fog. - Kicsit felelőtlennek tartom. De nem hibáztatom. Mindenki követ el hibákat. Szerencsére ő csak azt az egyet, hogy nem védekezett, de cserébe kapott egy csodálatos gyereket. Biztos nem egyszerű egyedülálló focista apukának lenni. Főleg ilyen megbízhatatlan barátnő mellett. Irina se anyának való, az egyszer biztos. Zöldség főzeléket készítettem neki egy kis virslivel, amit nagyokat cuppogva fogyasztott el.
- Ó kis haspók, ez a ruha ma megjárta a hadak útját. - Néztem végig füves, főzelékes, maszatos ruháján. Mire ő csak elnyomott egy hatalmás ásítást. - Na igen teli a poci lehet aludni, de előtte beiktatunk egy fürdést. - Felvittem az emeletre és megfürdettem.
- Héé nem is engedtem ennyi vizet a kádba. A fürdő nem szeret ám úszni. - Csóválom meg a fejem nevetve, mert még mindig két kézzel, nevetve fröcskölte a vizet. Egy jó alapos mosdás után tisztába tettem és felöltöztettem majd a hatalmas ágyam közepére tette, ahol egyből hasra vágta magát. Én is lefeküdtem mellé. Látszott rajta, hogy álmos, de tudta jól, hogy nem itt kellene lennie.
- Ap...? - Kérdezte nagy szemeit rám meresztve.
- Ha most becsukod a két szép szemed, mikor felkelsz apa itt lesz veled. - Adtam a homlokára egy puszit, és cirógatni kezdtem az arcát, aminek hatására hamar el is aludt. Az ágyat körberaktam párnákkal, nehogy véletlenül meginduljon aztán letusoltam. Felvettem a pizsamának használt francia bugyit és hozzá való toppot majd Iker egyik mezébe bújtattam magam, ami combközépig simán ért nekem. A bébiőrzővel a kezembe lementem a nappaliba, ahol Iker nézett valami meccsismétlést. Lehuppantam mellé és az oldalához bújtam.
- Elaludt? - Csak bólogattam. - Özil szerint nagyon értesz a gyerekekhez.
- Aztán ezt honnan veszi Mesut?
- A szomszédban lakik. Többet hall és lát, mint ahogy gondolod. - Vigyorgott.
- Chh... Sherlock. - Álltam fel és megint megpróbáltam hívni Crist. Ki nem csörgött, de valaki ráfeküdt a csengőre.
- Iker gyorsan reagált és beengedte a türelmetlen látogatót, aki nem volt más, mint Roni.
- Iker... Iker a fiam... A fiam eltűnt. - Nyögi ki nagy nehezen. Szerintem idáig futott. Látszott rajta, hogy kétségbe van esve.
- Ronaldo higgadj le. A fiad nem tűnt el. És ezt tudnád, ha arra használnád a telefont, amire való. - Oktatja ki őt a bátyám. Én meg csak állok a háromszöget bezárva és egy szót, se szólok.
- Te tudod, hol van? MOND MÁR! - Kiabálta.
- A szobámba alszik. - Szólalok meg először. Látszott rajta, hogy kicsit megkönnyebbül, de aztán olyat látok az arcán, ami arra késztet, hogy hátráljak pár lépést. Bármire gondolt is kiverte a fejéből és már csak az értetlenség maradt, aminek hangot is adott.
- De hogyan?
- Miután elszáguldoztál Irina kirohant a házból és a kezembe adta kicsi Crist majd ő is elviharzott. Még jó, hogy én jártam arra és nem más. A lényeg, hogy nincs semmi baja. - Láttam, ahogy ökölbe szorul a keze, és ha a modell elérhető távolságba lenne, már nem élne.
- Nyugodj meg Hanga vigyázott rá. Ne gondolkodj rajt. Egy barom voltál, de most már minden rendben. - Mondta neki Iker.
- Köszönöm. - Nézett rám, majd a csapattársára és fáradtan huppant le az egyik székbe.
- Am, Cris van valami, amire meg szeretnélek kérni. - Tördeltem a kezeim.
- Bármit Hanga. Bármit.
- Itt maradnál éjszakára? Megígértem neki, hogy itt leszel, mikor felébred. - Mondtam és tekintetem közte meg Iker közt vándorolt. Mindkettőjük beleegyezése kellett.
- Rajtam ne múljon. - Emelte fel kezeit Iker. - Viszont én megyek aludni. Jó éjt. - Azzal elment.
- Tehát? Ugye nem akarod, hogy megszegjem az ígéretem?
- Csak ha te is ott leszel.
- Megbeszéltük. Na gyere, menjünk. - Fogtam meg a kezét és elindultam a lépcső irányába. Összekulcsolta az ujjainkat, amire egy pillanatra lemerevedtem, de igyekeztem nem tudomást venni róla.
- Miért rohantál úgy el? Majdnem fellöktél. - Nevettem halkan.
- Kiakadtam. Megmondtam Irinának, hogy nem akarok tőle semmit, hogy azt se akarom, hogy az állítólagos barátnőm legyen. Persze ő túlságosan beleélte magát a dologba. Ő tényleg azt hitte, hogy mi egy párt alkotunk. És azt mondta, hogy márpedig ő nem hagyja annyiba a dolgot.
- Őrült modell. - Mondtam csak úgy magam elé meredve és már meg volt a következő kérdésem. - De mi ez a nagy változás? Iker azt mondta nyitott kapcsolatban éltek. - Macska körmöztem a levegőben fintorogva, amin elnevette magát.
- Szórakozni jó. Belefér, hogy ott egy álbarátnő, de ha komolyan gondolnám valakivel, akkor inkább ne legyen. Főleg ha tudom, hogy az illetőnek mi a véleménye az effajta kapcsolatokról. - Nézett a szemembe. Egy pillanatig azt hittem talán rólam beszél, de a következőbe elengedte a kezem és elfordult. Most örüljek vagy ne. Elvégre elég régóta húzzuk egymás agyát, nem folyamatosan csak időnként. Úgy tűnik ennek megint eljött az ideje.
- Na menjünk, mert bár van nálam bébi mobil és a padlót atombiztos kispárna szőnyeg, borítja, aggódok az örökmozgódért.
- Köszönöm. - Csak ennyit mondott és megölelt. - Azt hiszem hoznom, kell neked egy rendes mezt.
- Rendes mez alatt a tiédet érted? - Vigyorogtam rá. Nem is válaszolt. Én meg tudtam, hogy ráhibáztam.
Benyitva a szobámba félreálltam, hogy Cris is bejöhessen.
- Nagyon jó baba. És jó, ha tudod, téged egyenesen imád. Tudom, hogy nem tudsz annyi időt vele tölteni amennyit, szeretnél, sőt amennyit megérdemelne, de hidd el jó apa vagy. Na menj tusolni, kerítek neked valamit, amiben aludhatsz és nem Ikeré. - Volt néhány pasi cuccom, de csak saját használatra. Találtam is egy fehér boxert, ami ránézésre jó lesz neki. Épp odaértem a fürdőajtóhoz, amikor az kinyílott és egy szál törölközőbe állt előttem a csatár. Tekintetem akaratlanul is követte a vízcseppek útját, amik végigszáguldanak izmos felsőtestén. Anyám, mint egy kiéhezett szuka olyan lehetek. Gyorsan összeszedtem magam és megkerestem tekintetét, ami semmi jót nem ígért. Az elégedett arcától mosolyognom kellett.
- Egy szót se. - Nyomtam a kezébe az alsót. Kölcsön kenyér visszajár barátom. Mire kijött én már az ágy bal oldalán feküdtem. Cristiano pedig a másik oldalon helyezkedett el. Kis hálótársunkon áthajolva nyomott egy puszit a homlokomra és jó éjszakát kívánt. Őt is kimerítette ez a nap. Meg engem is. A kis sráccal együtt töltött idő kitett egy kemény edzést.

~*~

Reggel arra ébredtem, hogy valaki bújik hozzám. Kipislogtam az álmot a szememből. Megmosolyogtam a kis maszatot, aki az arcát a nyakamba fúrta. Mikor megsimogattam a fejét rám nézett azokkal a nagy barna szemeivel, amikből jól kiolvasható volt a kérdés. Hol van apa? Crisre néztem, aki csillogó szemekkel nézte a jelenetet.
- Nézd, csak ki van ott? - Mutattam felé, mire a kisfiú abba az irányba nézett. Felderült az arca. Láttam, ahogy teli szájjal vigyorog, amint meglátta az apukáját.
- Aaaaaap... - Rikkantotta, mire a megnevezett kikerekedett szemekkel nézett.
- Ha - hallottad? - Kérdezi hüledezve.
- Ó tegnap csak százszor. Mondtam neked, hogy szeret. Hiányoztál neki. Valami baj van?
- Nem csak én most hallottam először beszélni.
- Hát akkor gratulálok. - Nevettem és a kis törpe már apja karjaiba volt.
Felkeltem és a fürdőbe mentem. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem vagyok rémisztő. Fogat mostam és megfésülködtem, majd visszamentem a szobába és gondolataimba merülve kezdtem el készülődni. Ki-be rohangáltam, de sokra nem jutottam. Se öltözésbe, se gondolkodásba.
- Khm... Még itt vagyunk ám. - Szólal meg egyszer csak Cris én meg akkorát ugrottam, hogy beestem bugyiba meg melltartóba, a szekrénybe.
- ÁÁÁÁÁÁÁ... Basszus a frászt hozod rááám. Nem vagyok hozzászokva olyan társasághoz, akik elől takargatnom kell magam. - Mondtam, miközben igyekeztem nem infarktust kapni. Persze ő majd meghalt a nevetéstől, de közbe felugrott és odasietett hozzám.
- Jól vagy? - Kérdezte, de még mindig nevetett.
- Jól leszek, ha kiszedsz innen. - Nevettem én is. A kezét nyújtotta, amit meg is fogtam. Kicsit erősebben rántott fel a kelleténél, így teljesen hozzásimultam. Megtántorodni se volt időm ugyanis keze a derekamra csúszott és egy centivel se engedett hátrébb. A másikkal kiseperte hajamat az arcomból. Belenéztem a szemeibe, amik megmagyarázhatatlan érzelmeket tükröztek. Levegőt se mertem venni. Csak álltam és vártam. De akkor kinyílt az ajtó.
- Hé, legalább ne a gyerek előtt. - Vigyorgott Iker és mi úgy rebbentünk szét mintha bármit is csináltunk volna. - Csomagod jött. Át kéne venned. - Mondta még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel. Magamra húztam egy pólót és egy farmer minit, majd lefutottam a bejárati ajtóig ahol is a postástól átvettem a csomagot és visszamentem a már felöltözött fiúkhoz. Kicsit talán csalódott voltam.
- Várj, segítek. - Veszem ölbe kicsi Crist és viszem le.
- Mi jött a csomagba?
- Ja a csomag. Nem tudom, de mindjárt kiderül. - Tépem fel a csomagolást. Néhány kép volt benn. Egytől egyig mindegyiken rajt volt Joona, ismeretlen lányok társaságában. A dátumok pedig mind azok, amikor én itthon voltam Madridba. Egyenként dobáltam a képeket a konyhapultra. Azt hiszem tízig számoltam. Igazán szíven ütött a dolog. Annyira fájt, hogy azt hittem minden rendben van, hogy mindent képes voltam megadni neki. Szerettem őt. Egyszer sem csaltam meg. Erre kiderül, hogy rohadt kevés voltam és még csak nem is érzett irántam úgy, mint én irántam. De akkor minek kellettem neki? Hogy leszálljon róla a sajtó meg a családja? Emlékszem milyen boldogok voltak, hogy végre a fiúknak van valakije, valaki komoly. Fájt, de a legjobban talán az, hogy tudtom nélkül lettem álbarátnő. Az utolsó képet is letéve a pultra először csak meredtem magam elé. Hol ronthattam én ezt ennyire el? Felnéztem Ikerre.
- Ne Hanga. Hallod? Ne, ez nem a te hibád. Ez egy barom. Egy percre se érdemelt meg. Hallod? - Csak bólogattam.
- Hanga! - Fordított maga felé Cris. - Te egy csodálatos lány vagy. Ő pedig egy igazi idióta. Örülj neki, hogy megszabadultál tőle. Ezzel saját magát minősítette. - Igazuk volt mindkettőjüknek.
- Nem ez tényleg nem az én hibám. - Mondtam és felnyaláboltam a képeket, kivittem a kerti sütögetőbe, hogy elégessem. Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy a sajtó kezébe juttatom, de akkor se, engem se Ikert nem hagynák békén. Némán néztem végig, ahogy füst és hamu lesz azokból az ocsmány képekből. Ha bármit is éreztem Toivio iránt az most a füsttel együtt elszállt.

2 megjegyzés:

  1. Sziaa! :)

    Elolvastam az eddig megírt fejezeteket.. és nagyon tetszett! :) Komolyan! :) Tetszik nagyon a történet alapötlete, azt hiszem ilyet sőt még hasonlót se olvastam! :) Hanga exe egy igazi tapló volt.. pff.. keveset szerepelt a storyban, de szerintem érthető, hogy nem volt a szívem csücske azalatt a rövid alatt sem. :D A fiúkat itt is imádom :)) Kíváncsi leszek mi fog történni a jövőben... habár ahogy észrevettem, lehet Hanga-Cris páros van születőben?! :) Majd kiderül... mindenesetre várom a folytatást! És csak így tovább! :))

    xoxo, Ni

    VálaszTörlés
  2. Szija!

    Köszi! Tényleg nagyon nagyon köszi! Örülök, hogy tetszik!
    Joona egy negatív szereplő, de ilyen is kell. :) A többi meg majd alakul!
    Szerintem szerdán lesz friss!

    Puszi
    Vii

    VálaszTörlés